Éva azt írta a levelében, hogy úgy állítom be a nárcisztikust, mintha senkit nem tudna szeretni.
Mivel érintett vagyok, az lenne várható, hogy minden nárcisztikusra haragosan rákiabálom a teljes ürességet, hogy az agyi irányítóközpontjából egyszerűen hiányzik az érzelmeket irányító limbikus rendszer. Ágyúval ki lett lőve.
Mivel nagyon sok véleményt hallgattam meg, azt hiszem, el tudok vonatkoztatni a saját tapasztalataimtól. Említettek olyan esetet, ahol a családban a férfi teljesen szélsőségesen lekezelte a feleségét, ugyanakkor jó kapcsolata volt a gyerekeivel. (Ezután csak azok olvassák a folytatást, akik elég érettnek érzik magukat az esetlegesen kényelmetlen szembesítéshez.)
Lehetséges, hogy van olyan, hogy érez valamit. Én mégis teszek óvatosan egy kérdőjelet. Hisz épp az a legfontosabb jellemzőjük, hogy az egész világot a saját szempontjai tükrén keresztül látják. Nem képesek belehelyezkedni mások érzéseibe. Persze, nagyon aranyosan tud viselkedni a gyerekeivel. De, ha nagyon megkapirgáljuk a felszínt, mit találunk? Nem szeretném, ha eddig működő kapcsolokat sértenék, de, ha őszinték vagyunk magunkhoz, meg kell vizsgálni, vagy próbára tenni: akkor is ilyen kedves lenne, ha a gyerek nem szolgálná az ő érdekeit? Például azzal, hogy szereti őt, felnéz rá, dicséri, szolgálatokat, szívességet tesz neki. Vagy lehet dicsekedni a haveroknak a kiváló tanulmányával, az elért sikereivel, mert az apuka a saját eredményeinek érzi ezt, mintha őt kellene elismerni érte.
Nagyon élvezi, ha a gyerek testbeszéddel, grimaszokkal, vagy szavakkal is mellé áll; így az anyát segítséggel, legalizált jogosultsággal sértegetheti a családi asztalnál. Milyen büszke tud lenni ilyenkor magára! Persze, hogy kedveskedik érte a gyereknek pénzzel, ajándékokkal, manipulációs hízelgéssel.
Ugye, mindenki tudja, hogy mi az őszinte, igaz szeretet?
Úgy gondolom, az érdek és feltétel nélküli szeretet. Amikor önmagáért szeretünk valakit, úgy, ahogy van, a hibáival együtt.
Gondoljunk a sikeres Kowalsky számra: http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/85642/kowalsky-meg-a-vega/amilyen-hulye-vagy-en-ugy-szeretlek-zeneszoveg.html
[…]
Szeretlek, bármit tehetnél,
Szeretlek-másképp mondani
Nem lehet. Nem is tudom miért,
szeretnél többet hallani.
Bocsáss meg mindent magadnak!
Hisz egyszer úgyis elévül
Semmi rossz nem tart örökké.
Végül megszépül…
Jó az, ha mindent ahogy van,
Úgy el tudsz fogadni!
A baj mindig múló állapot
Nem kell folyton keresni!
Ha fejjel vagy a homokban,
Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap,
Hogy milyen kék az ég.
Amilyen hülye vagy,
Én úgy szeretlek.
Tán nem is tudod,
Milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok,
Beleszerettem az életbe meg
Mindenbe, mit ad!
[…]