Csakugyan ezt gondolod? Tévedsz.
Sokkal jobban hat rád, mint hiszed. Ha már nem érdekel a jelleme, az azt jelenti, hogy régen eltávolodtál tőle érzelmileg. Akkor szerencséd van, tudsz szakítani vele.
Mi történik, ha nem sikerült falat húznod kettőtök közé? Akkor bizony tönkre fog tenni, ha eddig még nem történt meg.
A kapcsolat olyan, amilyen a tenger és a tengerpart – egymást formálják, csiszolják. Csakhogy a nárcisztikust nem tudod alakítani! Ő viszont fájdalmas, mély nyomokat szánt benned.
A legnagyobb pusztítást azzal végezte a te nárcisztikusod, hogy beépítetted a jellemedbe, a teljes valódba a kapcsolat hozadékát, az ő moslékát.
A legközelebbi kapcsolatodban is ugyanolyan alárendelten fogsz viselkedni, ha nem keresed meg (segítséggel, vagy sok olvasással, gondolkozással) a vele való kapcsolatodban az agysejtjeidbe, a gondolkodásod idegszálaiba befészkelődött, rájuk rozsdásodott salakanyagot. Ezt kell levakarnod, hogy valaha is boldog lehess újra.
Egy friss, szépnek ígérkező kapcsolatodban arra érsz haza, hogy az új párod éppen porszívózik. És te kétségbe esel, hogy úristen, biztosan azért teszi, mert nem volt elég tisztaság. Megszoktad, hogy a nárcisztikus párod állandóan kritizált, mindenben hibát keresett és vélt találni. Ha erre nem jössz rá, és kikapod a gépet az új szerelmed kezéből, viharos sebességgel toszigálod a szőnyegen, már rá is léptél a régi útra. Senki nincs, ki megmentsen az ismétléstől. Az új párod lassanként szépen azt teszi majd, amit elvársz tőle: kritizálni fog. Mert te ezt szoktad meg, ebben érzed magad otthonosan.
Minél hamarabb próbáld felismerni és megszüntetni magadban ezeket a reflexeket.
Ez a könyv ebben is segít neked.