A párod, akit szerelmesen simogatsz, kedvesen, átölelve, búgva súgod a nevét, kis ajándékkal leped meg, finomat főzöl neki, boldogan mosolyogsz fel rá, ő ekkor eltol magától és azt mondja, hogyan vársz el szeretetet tőle, mikor te egy hitvány, silány, semmirevaló, felesleges ember vagy, aki mindent csak rosszul tud csinálni, aki neki csak az útjában van, állandóan a jelenléteddel kellemetlenkedsz. Megérthetnéd már végre, te kis senki, hogy te soha nem fogsz felérni az ő nagyságához, téged a rossz tulajdonságaid miatt senki nem lenne képes szeretni az egész Földkerekségen, úgyhogy örülj neki, hogy ő egyáltalán itt van melletted. És hagyd már végre békén őt, hadd tegye azt, amit ő akar, ne szólj bele! Közben őrülten féltékeny rád, levegőt sem kapsz mellette.
Milyen volt hallani? Hátborzongató. Te is ezt mondtad most? Hallani vélem.
Ilyen nincs is. DE VAN! Létező jelenség, a neve: nárcizmus. A fenti jelenet pedig csak egyetlen kiragadott pillanat a sok hasonlóból.
Az orvosok azt mondják, ez az egyetlen betegség, ahol a beteg jól érzi magát, miközben a környezete szenved.
Miért foglalkozik a média egyre többet a nárcizmussal?
Mert nem lehet figyelmen kívül hagyni a jelenséget. A világ egyre inkább ebbe az irányba tolódik, egyre növekszik a nárcisztikus emberek száma, egyre durvábban, egyre erősebben jelennek meg a nárcisztikus vonások. Gondoljunk bele, milyen sok embert érint, hiszen minden nárcisztikushoz egy halom kapcsolat tartozik. Nem lehet szó nélkül elmenni mellette.
Azt gondolnánk, mindent tudunk a nárcizmusról, hisz az utóbbi években szinte unásig foglalkoznak vele a neten, könyvekben, cikkekben, FB-on, bekúszott a szó a mindennapokba. Sokat hallottunk róla, mégsem eleget. Ugyanis nagyon nehéz megismerni a nárcizmus természetét. Ha nem vagy szakember, azonnal felismerni szinte lehetetlenség. Sokan, akik benne élnek sem veszik észre akár évtizedekig sem, hogy mitől is szenvednek valójában, míg mások, akiknek a párja durva, neveletlen, azonnal ráhúzzák a nárcisztikus jelzőt, holott az egy teljesen más jellegű probléma. Persze, vannak szerencsések, akik, ha nem is tudják beazonosítani, szaknyelven nevén nevezni a párjuk viselkedését, egyszerűen megállapítják, hogy mellette az életük nem olyan, mint amit elvárnának, és vizsgálódás nélkül megszakítják a romboló kapcsolatot. Okosan a boldogabb élet felé veszik az irányt.
Milyen ember a nárcisztikus személy?
Nem lehet néhány mondatban válaszolni, többkötetes kiváló szakkönyvek írják le.
Aki addig nem találkozott vele, azt teljesen megzavarja, elbizonytalanítja. Azt hiszi, ilyen nincs, de mégis van, hisz tapasztalja, így nem tud eligazodni, mi is ez a szokatlan felfogás, mi is történik itt valójában. A nárcisztikus a világról a saját személyének a középpontba állításán keresztül gondolkozik. Más nézőpontot nem ismer, idegen tőle, és nem fogadja el. Maga köré helyezi a külvilágot, önmagához viszonyítja. És persze, azt gondolja, hogy ennek a világnak a tetején ő áll. Mindig, kizárólag neki van igaza. A kérdést ő tudja jól megválaszolni. A többiek csak hülyeséget beszélnek. Valóban elhiszi, biztos benne! Eleinte tréfának véljük. Mire megértjük, hogy komolyan gondolja, már benne vagyunk a kapcsolatban. El sem tudtuk eddig képzelni, képtelenek vagyunk megérteni, hogy léteznek olyan empátia nélküli, gátlástalan, a másikat uralmuk alá hajtó, lealacsonyító, azokat kihasználó, kisajátító, kizsigerelő, versengő emberek, akik önmagukat bármi áron(!) a másik fölé akarják helyezni. Akkor is, ha abból nincs más haszna, mint a győzedelmeskedése. Csak az ÉN személyes névmást ismeri, a másik csak az ő kiterjesztése. A szeretet szót szokatlanul értelmezi: milyen hasznot ad a másik. Mohón lesi, mennyi energiát lehet kapni tőle. Elvárja, hogy ellássák, kiszolgálják, adjanak neki folyamatosan. Kiaknázza, kiüríti, majd eldobja az őt táplálót.
Azért időnként kegyelem nélkül visszatér és kiszívja az energiát, amit még kapni lehet a másiktól. Erőt gyűjt abból, hogy látja, te mennyire a padlón vagy.
Szerinte te semmit nem tudsz jól csinálni. Te semmiben nem lehetsz jó. De nála jobb semmiképp!
Ha piedesztálra emeled, az csak olaj a tűzre, hisz épp azt bizonyítod, hogy veled szemben ő milyen csodálatra méltó. Ha okosságát dicséred és odaadod a megtakarított pénzed, ő lelkiismeretfurdalás nélkül fogja elkártyázni. Igencsak dühös lesz, ha ezért számon kéred. Neki minden jár. Ami a tied, az az övé is. Ami az övé, ahhoz ne nyúlj! Mindennek te vagy az oka. A hűtlenségének is. Mert az biztos, hogy hűtlen. Ha jobb lennél, nem menne máshoz – mondja ő. (El ne hidd!)
Egyre szélesebb körben jelenik meg ez a viselkedésforma, de nem tartjuk a társadalomban elfogadható normának.
Ennek a személyiségzavarnak a gyógyítása rendkívül nehézkes. Csak akkor sikerülhet, ha önmaga is elismeri a kártékony viselkedését. De nem ismeri el.
Most elgondolkoztál. Egy emberben nem lehetnek meg egyszerre a felsorolt tulajdonságok. Tévedsz. Ennél még sokkal több fájdalmat okozó tulajdonságuk van.
Hol élnek a nárcisztikusok?
Nem, nem a Déli és nem az Északi sarkon. Ők közöttünk élnek. A szomszédod, a kollégád, a főnököd, a párod. Vagy éppen az anyád, vagy az apád.
Hihetnénk, hogy primitív, bunkó, alkoholista, tanulatlan, stb. Ez nem igaz. Vannak a felsoroltak között is, de egyetemi diplomások között, a legmagasabb pozíciókban is találunk. Országokat vezetnek, nagy hatalom van a kezükben. A beosztottak, a nép hagyja, mert rendkívül manipulatív, nagyon ért az emberek nyelvén, el tudja hitetni magáról, hogy egyedül ő az, aki meg tudja oldani a problémájukat. Bíznak benne. És ő visszaél ezzel a bizalommal.
Nem biztos, hogy minden felsorolt jegyet viselnek, de, ha többet is meg tudsz számolni, akkor biztos lehetsz benne, hogy a kapcsolat során ezek erősebbé válnak, szaporodnak és soha, de soha nem fognak eltűnni, megszűnni, csökkenni. Bármennyire is szeretnéd.
Sok durva, tapintatlan, gátlástalan ember van. Az mind nárcisztikus?
Nagyképű, beképzelt, egoista, neveletlen, tahó, érzéketlen, borderline-kóros, nárcisztikus, pszichopata, stb. Még azok is keverik a fogalmakat, akik olvastak róla. Miért? Mert hasonlóak a tünetek.
Miből fogod tudni beazonosítani? Nem azonos a kiváltó ok, emiatt nem ugyanaz a viselkedés motorja.
Míg az egoista “csupán” arra törekszik, hogy ő minden jót, minden előnyt megkapjon, a nagyképű azért henceg, mert jobbnak akarja mutatni magát, hogy őt elismerjék és dicsérjék, a tahó egyszerűen nem tanulta meg az illemet.
Viszont a nárcisztikus célja egészen más! Ő azért akarja uralni a világot, leigázni a vele szemben állót, hogy ő tudjon mindenki felett állni. A másikat le akarja nyomni, le akarja győzni, összegyűrni, mint egy papírgalacsint. Fájdalmas különbség. Azért szívja el tőled az energiát, hogy neki több jusson. Belőled táplálkozik. Kicsúfol, hogy elhitesse veled, és a környezettel, hogy ő mennyivel többet ér nálad. Nem az a célja, hogy ő győzzön, hanem az, hogy ne te győzz.
Ha figyelünk, akkor megtaláljuk a könyv lapjai között azokat a jeleket, amiből tanulhatunk. Lehet, hogy minket is ér a láthatatlan, belülről roncsoló mikrohullám?
Miért nem hagyja ott?
“Nem tudom megérteni, aki egy ilyen durva, érzelmeket kizsigerelő ember mellett él. Minek hagyja magát!” Evidensnek tűnik a gondolat. De ennek a kapcsolatnak egészen más a dinamikája, mint egy normális életvitelnek. Kiszámíthatatlan. Olyan, mint a hullámvasút. Aki belekerült, egy kiúttalan, mély gödörben érzi magát.
“Nem kötelező senkivel sem együtt élni. Szakítson vele!” Értelmes, logikus reakció. Annak, aki még nem élt nárcisztikus kapcsolatban. Sokan vannak, akik huzamosan próbálkoznak minden erejükkel megjavítani a kapcsolatot, de újra és újra csalódniuk kell. “Miért nem teszi ki az ajtón a bőröndjét az ilyen embernek?” Nem tudnak válaszolni a kérdésre. Furcsa, ugye?
Sokkal többen élnek közöttünk ilyen kapcsolatban, mint gondolnánk. Gyakran elbagatelizálják, gondolva, hogy mások is szoktak vitatkozni, gyakran szégyellik, mert érzik, hogy többet érdemelnének, de tehetetlenek. A rokonok, barátok előtt is leplezni próbálják. Állandó vágyakozás van bennük az elismerés, az elfogadás, a szeretet iránt. Annyi energiát beletesz a kapcsolatba, hogy azt hiszi, egyszer csak megtérül. SOHA! Elpazarolt idő, elvesztegetett próbálkozás. Jobb tudni.
Ki tud szakadni a bántalmazott ebből a roncsoló világból?
Nem könnyű. Nagyon nehéz. Eszméletlenül nehéz. Szinte lehetetlen.
Talán egyedül is sikerülhet szerencsével, de sokak esetében évtizedek is eltelhetnek ebben a léleknyomorító légkörben.
Aki már belemerült a kapcsolatba, annak tudatosan kell figyelnie, sokat kell róla olvasni, összehasonlítani a saját tapasztalatokkal, szakemberrel beszélni, hogy beazonosíthassa és megértse a betegség dinamikáját. És elhiggye, hogy van kiút. Megkönnyíti a dolgot, ha van segítség, akkor sietősebben lehet kilábalni belőle.
Ha a párunk bántón viselkedik velünk, gyakran gondoljuk, hogy biztosan mi vagyunk túlérzékenyek. Te ne hidd ezt! Ne húzzuk magunkra a hibáztatást.
Lehet boldog az áldozat?
Igen. Valaki mással. De a nárcisztikussal biztos, hogy nem! Pontosabban tartósan nem. Átmeneti pillanatokat megélhet, mert ez is a nárcisztikus partner manipulációjának a palettáján van. Ettől alakul ki a függőséget okozó hinta-palinta.
Az a baj, hogy nem is tudja, hogy ő áldozat, mert lassan, fokozatosan úgy beletanul a szerepébe, mint az ajtó előtt a lábtaposó. Nem is meri elhinni, hogy lehetne az élete jobb. Ha valaki segít neki felismerni a helyzetét, akkor hamarabb kiszakadhat ebből a mérgező kapcsolatból és lehet másvalakivel boldog. De munkás az ügy. Kemény melót kell beletenni.
A könyv, aminek az oldalán jársz most, éppen ebben segít, hogy a hétköznapi apró jelekből összeálljon az ördög képe.
Mit tegyünk, ha rájövünk, hogy egy nárcisztikussal élünk?
Meneküljünk! Minél messzebbre. Felejtsük el őt. Sem telefon, sem Facebook, sem SMS. No contact!
Akkor is lehet vele élni, ha felismerted az örömgyilkos jellemét?
Lehet. Annak, aki teljesen el tud határolódni tőle. Érzelemmentesen. Vagy nem akar, nem mer boldog lenni. De úgy meg minek?
Egy anya is lehet nárcisztikus?
Igen. Sajnos.
Az anyát el lehet kerülni?
Hát nem!
Ki segít elviselni?
Rokon. Barát. Barátnő. Jó tanár. Szaksegítség. Krízisközpontok. Mindegyik jó, amelyik segít felismerni, hogy nem te vagy a hibás. Hogy ne hidd el neki, hogy te értéktelen és rossz vagy. Akik utat mutatnak abban, hogyan védd meg a tudatod, hogy ne engedd a lelked megkarcolni a sértéseivel. Aki megmutatja, hogyan tudsz magad köré egy pajzsot vonni. Aki segít, hogy ne veszítsd el az önbizalmad, az önérzeted. Hogy bízz magadban, és bízz a boldog jövődben.
Létezik édesanya, aki rosszat akar a gyerekének? Van, amelyik igen, van, amelyik úgy tesz rosszat, hogy közben észre sem veszi, mert neki természetes a viselkedése. Hozta magával a saját szüleitől, környezetéből.
Amikor gyerekek voltunk, gyakran sértettek meg bennünket, de soha nem gondoltuk, hogy a világ ezért ne lenne a helyén. Pedig észre kellett volna vennünk, hogy nem természetes, és minden életkorban, minden élethelyzetben elvárhatjuk az emberi méltóságot.
D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi podcastja a mérgező anyákról 2020.09.24.
https://wmn.hu/podcast/53622-mindannyian-a-szeretet-lehetosegevel-de-nem-a-kepessegevel-szuletunk–beszelnunk-kell–a-mergezo-anyakrol-podcast
2020.10.15. podcast: A nárcizmus hiánybetegség:
https://wmn.hu/podcast/53755-a-narcizmus-hianybetegseg—beszelnunk-kell–a-narcizmusrol-podcast
Csak a férfiak nárcisztikusak?
Nem, de ők vannak nagyságrendekkel többen, becslések szerint 80-20% az arány. Éppen ezért a honlap ezzel a felállással foglalkozik gyakrabban.
Az És akkor jött az anyám könyvben például édesanya viseli ezt a betegséget. Mivel valódi a történet, így elhiheted, hogy léteznek ilyen anyák.
A szenvedő felnőtt gyerekek külön FB csoportot is hoztak létre, hogy megértsék és jobbá tegyék a saját életüket.
Hogyan éli meg ő, a nárcisztikus? Tudatosan csinálja? Jó neki? Élvezi?
Összetett a válasz. Igen, élvezi, mikor látja a szenvedő párját, hisz azért bosszantja, bántja, tapossa meg, alázza meg, hogy ezáltal fölébe kerüljön és éppen ez okozza neki az örömöt. Ugyanabban a pillanatban egy másik érzése, hogy nem elégül ki ebben teljesen, soha nem elégedett, mert valahol mélyen tudja ő, hogy csekély ember. Attól fél, hogy te több vagy nála, és azt hiszi, nagy szégyen érné, ha ez kiderülne. Retteg a sebezhetőségétől. Ezért kell minden energiájával bebizonyítani a nagyságát és téged lenyomni, megsemmisíteni, hogy ő föléd tudjon kerekedni. De semmi nem elég neki. Mikor a földön vagy, még beléd rúg.
Mitől van ez? Ő tehet a gonoszságáról?
Gyerekkori sérülés. A szakemberek sem tudták még teljesen kideríteni a kialakulásának az okát, de azt megállapították, hogy általában azoknál alakul ki, akit az anyja nem szeretett, rideg volt, vagy nem tudta eléggé kimutatni, elhitetni vele, viszont különösen gáláns ajándékokkal, kényeztetéssel, irreális dicséretekkel halmozta el. A gyerekben egyszerre jelentkezett a szeretetlenség és az önmaga nagyságának érzése.
A legnagyobb baj, hogy a nárcisztikusok nem látják be a hihetetlenül káros, destruktív viselkedésüket, nem ismerik fel, hogy a körülötte élők szenvednek, mert azt hiszi, hogy ő jó, ő hibátlan, ő egy csodálatos képességű ember, akinek minden jár. Éppen ezért nem is fordul szakemberhez. “Menjenek a hülyék” – mondja a párjának. Nem hiszik el magukról, hogy nárcisztikusak. Ha igen, arra is büszke. Lám, ő különleges.
Boldog?
Időlegesen, egy-egy sikeres manipulációjának hatását látva boldognak érzi magát, de összességében rendkívül szerencsétlen ember. Nagyon sokat ábrándozik a tökéletes boldogságról, ha nem is vallja be. Valahol érzi a mélyben, hogy nincs rendben a lelke, de nem tudja, hogy mi a gond. Meggyőződésesen hiszi, hogy ő jó, a másik a rossz. Olyan társat keres, aki felnéz rá. Hogy ő lenézhessen rá.
Emberi sorsok legnagyobb tragédiája akkor van, ha megtalálja maga mellé azt a párt, aki saját magát rossznak, a nárcisztikus párját meg jónak találja. Igazi mocsár, szomorú, sötét családi élet alakul ki belőle, aminek a legnagyobb vesztesei a gyerekeik. A felnőttek elválhatnának, de nem teszik, mert társfüggőség alakul ki. Az ártatlan gyerekek viszont nem tudnak kimenekülni belőle, őket semmi nem tudja megvédeni ettől az iszonyatos, testet-lelket romboló hatástól. Felnőtt korukban is nehezen tudnak normális párkapcsolatot kialakítani, mert teljes szemléletüket, viselkedésüket, az érzelmi életüket besározta ez a párkapcsolati minta.
Velem is ez van? – kérdezed megijedve
Az is lehet, hogy magadra ismersz a sorok között a nárcizmus jellemvonásait olvasva és összekucorodsz szégyenedben. A változás első lépése a felismerés. Értékelni fogja a környezeted. A szándék dicséretes.
Baj, hogy úgy hozzuk magunkkal a gyereknevelés és a hétköznapjaink cselekvéseinek a normáit, hogy soha nem vonjuk kétségbe a szüleink viselkedésének a helyességét. A hagyomány nagy erő. Elfogadjuk az anyáink nevelését, amit ők a nagyanyáinktól láttak. Hozzuk magunkkal, de kötelező-e továbbvinni? Nem.
A legtöbbet azzal tehetsz azokért, akik szeretnek téged, ha megérted, hogy a viselkedésed másokat sért, másoknak szenvedést okozol. Az empátiát gyakorlással lehet tanulni. Akkor kapsz szeretetet, ha te is képes vagy azt adni. Ettől mindketten boldogabbak lesztek. Nem a másikat, hanem önmagad kell legyőznöd, hogy nincs szükség állandó harcra, bizonyításra és elhidd, ahogy másokat, téged is lehet szeretni. Ez a tudatod legalján a legnagyobb félelmed, ezért akarod megmutatni, hogy te erősebb vagy. Pedig éppen ez a gyengeséged.
Leküzdhető, de akarni kell, dolgozni kell rajta.