| Igen. Így van. De erre csak hosszú idő múlva jön rá a környezete. Rövid ismeretség után pontosan tudja, mit szeretne hallani a másik és ő hajszálpontosan ahhoz igazítja a mondandóját. Azt mondja, imádja a természetet – de eldobja a papírzsepit az erdőben. Jó a történelemben, de fogalma sincs, mikor alapították hazánkat. Megtanul egy fejezetet, arról aztán lelkesen, meggyőzően beszél. És csodálják a tudását. Beleszólást nem enged a monológja alatt, nehogy kizökkentsék és olyan pályára lépjen, amihez nem tud hozzászólni. Nála ez katasztrófának számít. Állítólag szereti az irodalmat – de csak egy verset ismer! És most figyelj! Ezzel az egy verssel képes elhitetni a hallgatóságával, hogy nagymestere az irodalomnak! Felnéznek rá, mert meggyőzi őket, hogy ő okos, intelligens, művelt. Amit az emberek elég sokszor hallanak, képesek elfogadni. A nárcisztikus ezt jól tudja, azért csinálja így. Nagy manipulátor, jól ismeri az embereket. Éppen ezért tudja kihasználni őket. |