Alcíme: Túléléstörténetek a családon belüli erőszak hőseiről
Nekem még csak most került a kezembe a könyv, pedig 2018-ban adták ki. Maya Angeloutól idéz a szerző: “Nincs nagyobb gyötrelem, mint magadban hordozni egy el nem mondott történetet.” Mennyire igaz, ugye?
A verbális és fizikai bántalmazást elszenvedők közül néhányan sok-sok év után először mondják ki az eddig mélyen elzárt fájdalmas érzéseiket. Bátorság kell hozzá.
Legtöbben a történések időpontjában nem is fogták fel, milyen kegyetlen életet élnek, hogy ennek nem kellene, hogy így történjen, de nem volt segítség. A pokol nem látszódik ki a családi ablakon, ráadásul sokan el is fordítják a fejüket, hogy ne kelljen meglátni. Mert akkor tenni kellene valamit.
Az elképesztően súlyos tetteket el lehet viselni? Úgy tűnik, aki dolgozik rajta, egészséges életet tud felnőttként élni.
Az író a rendkívüli érzékenységgel megírt riportok után megszólaltatja a szakértőket is.
Figyeljünk egymásra!